Vigyorgás
Unohana mintákat vizsgált a mikroszkóp alatt. Hümmögött és a nagyítást és a kicsinyítést állítgatta. Felsóhajtott majd hátrafordult a kórterem másik oldalán álló gondterhelten vigyorgó Ginhez.
- Sajnálom úgy tűnik állandósult.
- Nem…nem lehet…- vigyorogta fájdalmasan az- Azt hittem Ön tud segíteni.
- Nem…sajnos tehetetlen vagyok. Az izmai elfásultak. Ön soha többet nem lesz képes abbahagyni a vigyorgást.
- Sejtettem. – sóhajtotta mosolyogva Gin- De nem tudna legalább a valamit tanácsolni?
- Fesse ki az arcát és essen neki egy állatjelmezes milliomos palántának.
- He?
- Csak hirtelen jött ötlet volt.- szabadkozott Unohana- Sajnos nem tudok…próbáljon meg ezzel élni.
- Értem….azért köszönöm kapitány asszony.- lépett kis szomorú vigyorral az arcán a rendelő ajtaján Ichimaru. A kedvenc kocsmájába indult jó párszor ment már oda, hogy eligya a bánatát. Benyitott a kopottas ajtón és a csapos harsányan köszöntötte.
- Jóóó napot Gin úr! Látom megint vigyorgós napja van.
Ichimaru visszanyelte a felfortyanó visszavágást és inkább csak biccentett. Leült az egyik bárszékre és mérgesen morogta.
- Vigyorgós nap…az…
Hirtelen valaki rácsapott a vállára. Lassan hátrapillantott, Aizen állt mögötte mosolyogva.
- Na mi történt a vizsgálaton?
- Így marad.- vigyorogta Gin morcosan.
- Ugyan- veregette meg a vállát társa- legalább szép a mosolyod Gin.
Ichimaru agyában elpattant valami. Vörös fejjel és gyilkos vigyorral az arcán nézett Aizenre.
- Gin…mi az Gin? Miért nézel így rám? GIN?!
Az lassan kihúzta a kardját és halkan megkérdezte.
- Miért…vagy…ilyen…komoly?
by, Kyouraku taicho
by, Kyouraku taicho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése