Akadémia: 04. Aizen vs. szuper-csapat

04. Aizen vs. szuper-csapat

- MOST VÉGETEK VAN!!!- Ordította Aizen és a lidérc lecsapott méghozzá egyesen a közelben lévő Byakuyára aki alig tudott arrébb ugrani.

- Segííítséééég....valaki segítseeeen!!! Pszichopata...izééé Fugunagae ments meg!!!

- Megmentelek Byakuya-kun!!!!- Mozdult volna Fugunaga de Ukitake elkapta a vállát.

- Hagyd.

- Mi vaaan???

- Ő most a büszkeségért küzd!

- Eeeeegy nagy frááászt valaki vakarja le a seggemrőőőől!!!- Visítozott Byakuya miközben a lidérc a hátán Aizennel folyamosan ütötte utána a talajt.

- He?- Kérdezte Fugunage.

- 2 féle harc van amikor valaki az életéért küzd.- Kezdte magyarázni Ukitake- És mikor valaki a büszkeségéért. Ilyenkor nem ava.....

- Kinyíííroooom!!!!! AZ ENYÉÉÉÉM!!- Húzott el mellette Shigenoi ordítva a lidérc felé. Ukitake nagy komolyan ránézett Fugunagére és bölcsen megszólalt

- Tudod az életben az egyetlen gond az....- Rövid hatásszünet majd kirobbanó hangerővel- HOGY ENGEM SOHA SENKI NEM HALGAT VÉGIG BAZDMEG!!!!- Aztán észrevette hogy már Fugunage is elrohant. - Igen...az nagy gond...de legalább te meghalhatsz igaz Kyouraku?- Hátulról horkolás hallatszott......

Eközben Shigenoi már a lidérc felé rohant majd elhaladt volna Byakuya mellet csakhogy neki most mágnes komplexusa volt vagyis mindenhez tapadt ami mozgott. Aminek kizárólag Fugunage örült volna de Shigenoi nagyon nem...Ha láttál már teniszezni valakit elképzelheted a nyitott tenyérrel adott válasz hatását. Byakuya úgy pattant hátra hogy - akárcsak a labda a focis animékben- bab alakúvá avanzsált és egyenesen eltrafálta a lidérc fején üldögélő Aizent aki halk-és meglepően nőies- sikkantással dőlt le ülőhelyéről vért spriccolva törött orrcsontjából. Fugunaga másodpercek alatt ott termett Byakuya teste mellet és miközben Shigenoi a lidérccel játszadozott- Azt nem nevezném harcnak mikor csak az egyik üt a másik meg nem tud védekezni...az aki üt természetesen Shigenoi volt- megpróbálta életre rázni.

- Byakuya-kun jól vagy?- Térdelt le mellé. Ám az nem válaszolt. - Megvan...- villant fel egy ötlet a fejében-...megcsókolom és az majd felkelti!- Hajolt volna Byakuya felé de az időközben eszméletre tért és mivel még élénken élt benne korábbi meghatározása Fugunagérol - miszerint pszichopata- az első következtetése volt hogy neki itt most át akarják harapni a torkát. Ennek köszönhetően visítozni kezdett majd iszonyat gyorsan arrébb gurult. Fugunagae viszont nem vette vagy nem akarta észrevenni hogy ez bizony nem a szélmozgás művé és mindenáron megpróbált életet lehelni belé. Eközben a lidérc Einsteint is meghazudtoló elmemunkával rájött hogy az nem tesz jót az egészségének hogy szarrá verik ezért felhördült és támadásba lendült volna de Shigenoi félreugrott majd megmerevedett:

- Hé te!Lidérc!!- Ordította oda az ellenfelének.

- ÉN?- Kérdezte a bamba óriás.

- Van itt másik 10es IQ-val rendelkező egyén aki az életemre tör? Mármint Aizenen...meg talán Byakuyán kívül...Akármi történjék...ne merj leköpni mert megbánod azt a napot mikor felvetted azt az ócska szadomazo állarcot világos????

- Én...igen.- Azzal a lidérc hirtelen ötlettől vezérelve belenyúlt a folyómederbe és egy maroknyi sarat dobott Shigenoira majd ráfújt. Mire a sár beton keményre száradt. Shigenoi nem tudta kiszabadítani a karjait így le sem tudta törni magáról a taplószáraz szmötyit.

-ANYÁD!!!! EZ SE SOKKAL JOBB MINT A KÖPÉS!!!

- Nem köptem...- Vont vállat az ellenfele és lépet egyet közelebb és már emelte volna a karját hogy lesújtson Shigenoira. Hirtelen egy fehér villanás és a lidérc kezét megállította egy másik. Kyouraku fél kézzel tartott a lidérc ellen majd egy hatalmasat ásított és megemelt a lidérc felé az üres üvegét:

- Mond csak lidérc...-Nézett rá rémisztően-...Nincs véletlen sakéd?

- Niincs...

- Ejj-ejj....Az baj...akkor nincs más választásom...- Kyouraku felemelte a kardjait-...legyen....BAN-...- Mindenki megdöbbent…hogy úgy mondjam Szó bennszakad hang fennszakad lehelet megszegik etc. etc.-.....ZAI!!!- Azzal Kyouraku hátracsapott és kitörte Shogenoit az iszapbörtönből és a másik kezével hátralökte a lidércet. Shigenoi kirobbant mögüle és Kyouraku várakozásával ellentétben a lidérc helyet őt vágta pofán:

- Öööö ez miért kaptam?- Pislogott az.

- KI A FENE MONDTA HOGY SEGÍTS...- Azzal orrba könyökölte

- Aúúú....- dörzsölte meg az orrát Kyouraku- Hát tudod a lelkiismeretem azt diktálta hogy...

- Lelkiismeret?Mese nagy gyereknek...ha belső hangot hallasz menj pszichológushoz.

- De cinikusak vagyunk inkább tessék megköszönni...esetleg egy szeretetteljes ölelés...egy apró puszikával?-  Próbálkozott Kyouraku mire Shigenoi gyomorszájba vágta a kardmarkolatával majd mivel az áldozat lehajolt még orrba térdelte. Kyouraku vérző orral dőlt hátra.

- Na ezt megérdemelted te perverz...- Mire valaki megkocogtatta a vállát. A lidérc volt.

- Nem akarok zavarnii...de unatkozooom- Jelentette ki gyermeki hangsúllyal.

- Nem kell aggódni ezen segíthetünk- Villantott meg egy cápamosolyt Shigenoi. A lidérc éppen felé csapott volna mire hirtelen valaki átdöfte a mellkasát.

- Jiiiigeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen eeeeeeeez aaaaaaaz- Lépett föl Byakuya az eltűnő lidérc helyére- Ki...a király...ki a király?Ahhahhhhaaaa- Közben az altestét mozgatta előre hátra Fugunaga szeme pedig akkorára duzzadt mint imádottja feje-...hát én bizony hogy én yeahh...Első lidércem bizony!..Ahhahha. Kuchiki klán 4 eveee- Hirtelen megtorpant-...miért nézel így rám Shigenoi?

- Hogyan?- Kérdezte az villámló tekintettel és lassan közeledve.

- Hát valahogy úgy ahogyan a tigriscápa néz a fürdőzőre...

- Valóban???

- Ehehehee igen...

- Igaz lehet - azzal Shigenoi gyomorszájon vágta Byakuyát mire az enyhén megemelkedett a talajról. Fugunage kapta el.

- Ezt most miért kellet???

- Most mi a baj?- Nézett ártatlan szemekkel rá a barátnéja.

- Gyomorszájon vágtad!

- Na és?Még csak el se ájult .Csontja se tört...alig simítottam meg.

- Nem kap levegőt- És valóban Byakuya úgy vergődött mint egy partra vetett hal erre Shigenoi gerincen vágta és elhallgatott.

- Most elájult!!

- DE lélegzik.

- Javulás- Jegyezte meg Kyouraku.

- Na ugye. Na hol van Aizen?- Az említett éppen a térdig érő sárban próbált féregmozgással eltűnni. Shigenoi felemelte a fejénél fogva.

- Ööö bocsánat?- Próbálkozott.

- Az mi?- Vigyorodott el ismét Shigenoi és olyan helyen ütötte meg olyan erővel hogy az garantálta hogy Aizen jövőben csakis férfitársakkal dolgozhasson aktívan. Majd ugyanezt a mozdulatsort megismételte még vagy 70szer aztán még 20szor kardlappal. Mire Aizen égre földre esküdözött hogy mostantól irgalmas szamaritánus lesz mi több még adakozni is fog. Kisgyermekeket fog nevelni akik mindig mosolygósak lesznek- akármire is célzott ezzel etcetc. Mi több mesélt egy igen érdekes történetet arról hogy miért kelletek neki a lidércek. Miszerint valahol itt az erdőben az emberek világában egy középkori nemes kincsei rejlenek amik remek ugródeszkát jelentenének egy olyan kezdő gonosznak akinek eddigi minden eredménye a hajzselé mérték nélküli használata és egy adagnyi bugyuta lidérc.

- Hmm kincsek?

- I...igen...asszonyom. - Válaszolta sírástól remegő szájjal Aizen akire az előbbi ütlegek után már gyakorlatilag ugyanúgy illet a megszólítás. - Állítólag jó pár varázserővel...szipp...is bír.

- Szerintem nézzük meg- Javasolta Ukitake.- Ha visszavisszük a kincseket Yama’bának talán nem kell reggelig bajlódnunk az erdőben.

- Hé Aizen- Emelte fölt a remegő idiótát Kyouraku- tudod hogy merre van a kincs?

- Igen csak őrzik és nem tudnám az őröket legyőzni.

- Egye fene akkor kincset keresünk!- Jelentette ki Kyouraku mire Shigenoi tarkón vágta.

- És téged ki tett meg parancsnoknak?

- Mi az talán nem akarsz jönni?

- Már miért ne jönnék? Már leköptek összesároztak...órák óta túrázom egy narkolepsziás részeggel egy hidrogénezett hajú Tbcssel és a kedves barátnémmal aki egy tizenvalahány éves Uránusz méretű egót birtokló homoszexuális elsőst ölelget mintha aranyból lenne. Most mond meg miért ne akarnék még emellett egy árulótól hallott ősi kincset keresni egy régi dohos-büdös barlangban.

- Akkor ezt meg is beszéltük- vigyorodott el Kyouarku és elindult. Shigenoi döbbenten rángatózó szemmel ált amíg a többiek elindultak mellette. Utolsónak Ukitake is odaért mellé és megjegyezte:

- Üdv az én világomban Shigenoi. Én ezzel vagyok nap, mint nap.- Azzal megveregette a vállát és lassan továbbsétált..

- Erre-erre- Intett hátra biztatólag Kyouraku a hóna alatt a vízkereső pálcaként lóbált Aizennel.

- Persze miért is ne...végül is mi történhetne MÉG? Fogalmam sincs róla mi az de olyan étvágyam lett egy kis vicodinra hogy hajajaaj. Ennyi erővel akár kincset is kereshetek...- Azzal elindult hogy egy két ütéssel jobb belátásra térítse Aizent hogyha az esetleg nem lenne elégedett humán Gp-eszi szerepével.

.........

Tőlük nem messze a parton egy apró rágcsáló figyelte őket. Kettőt pislantott majd eliramodott egy erdősáv felé. Végigfutott a főben és kikerülte a szétszórt kődarabokat és azt a pár vértócsát ami Aizenböl szétfröccsent. Végigiramlott egy tölgyfa mellet amin egy hányásnyom díszelgett Kyouraku korábbi ittlétét bizonyítandó majd elhaladt egy aprótisztásra. Hirtelen egy szikár kéz nyúlt le és ő felszaladt rajta majd az azt követő izmos vállon. Letelepedett a váll púpján és beleszuszogott valamit a tulajdonosának fülébe. Az elmosolyodott és megjegyezte:

- Kitűnő. Minden a terv szerint megy. - Majd felhajtott egy nagyadag szilvalevet.

by, Kyouraku taicho