"Novellák" avagy 1 percesek: A küldetés

A küldetés

- Te…Sentarou…biztos, hogy jó ötlet volt átjönni ide?- kérdezte Kiyone az egyik ál-karakurai sikátorból kipillantva a kukák egyikében helyet foglaló társáról.

- Hát persze!!!- jelentette ki mély meggyőződéssel a hangjában a férfi.- Lelki és fizikai támogatást nyújtunk a kapitánynak!!! A szeretetünk ereje megvédi majd!

- Húúú…- ámult el Kiyone- Ilyen buzis dolgot még életemben nem hallottam.

- Kuss.- förmedt rá Sentarou- Ha te nem tiszteled eléggé a kapitányt…

- Hát jobban tisztelem, mint TE!- vágott vissza Kiyone.

- Álmodik a nyomor! Azt is én találtam ki, hogy átjöjjünk segíteni!

- De én nyitottam ki a kaput!!

- Én meg üzentem a takarítónak, hogy ne legyél kilapítva!!!

- Én meg…én meg...ha megtaláltuk egy nyugtató masszázsban részesítem!

- Túlfűtött nőstényördög!- hörögte Sentarou.

- Szőrös selyemfiú!- rikoltotta a lány.

- Nimfomán vámpírnő!!

- Felelőtlen díszbuzi!!!

Hirtelen oldalra kapta Kiyone a fejét és a távolban a kék égen egy apró fehér pontra mutatott. - Néééézd! Ott van Ukitake kapitány!

- Én vettem észre először!- jelentette ki a férfi majd kiugrott a kukából és intenzíven integetni kezdett. - Ukitake kapitáááány! Itt vagyok és a szertetem erejével segítem Önt!

- Én iss!!! ÉÉÉN IS!- visított és integetett Kiyone is. A fehér pont mintha feléjük fordult volna.

- Erre nézett! Érzi a szeretetemet! – ordította Sentarou. A fehér pont mögött egy másik jelent meg és kihasználva annak nem oda figyelését átdöfte a mellkasát. Az első pont kőként zuhant a földre.

- Öhm…- jelentette ki Kiyne.- Szerintem nem a szeretet érzi.

- A fenébe…..- sápadt el Sentarou. - Ukitake….kapitány.

- Nos….talán még jól van.

A távolban Kyouraku kiálltása hallatszott.

- UKITAKE!!!!

Lesújtva álltak egymás mellett, mikor végül Sentarou megszólalt.

- Én szeretem jobban Genryuusai főparancsnokot.

 by, Kyouraku taicho